Az Athira Pharma Inc. október 2-án jelentette be, hogy sikeresen befejezte fázis Ib vizsgálatait az NDX-1017 vizsgálati hatóanyaggal, melyet az Alzheimer-kór elleni készítménynek fejlesztettek.

A daganatos betegségek leküzdésére egyre több gyógyszer, illetve gyógy­szeres kezelési protokoll áll rendelkezésre. Nem biztos ugyanakkor, hogy minden új kezelési módszer alkalmazható az idős betegeknél is; a bősé­ges kezelési kínálat akár e páciensek „túlkezelésével” is járhat. Előfordul­hat, hogy bizonyos gyógyszerek és kezelési protokollok szerinti eljárások időskorban kevésbé hatásosak, vagy pedig az idős emberek rosszabbul tolerálják őket, mint a fiatalok. A cikk összefoglalja, hogy előrehaladott életkorban mely gyógyszerek alkalmazása nélkülözhető, és melyek azok, amelyeket egyáltalán nem lenne szabad használni.

A szinkópe ellátásában szoros együttműködésre van szükség a sürgősségi szakember, a kardiológus és a neurológus között, de szükség lehet a kép­alkotó szakmák közreműködésére is. A szinkópe komplex ellátása talán az egyik legjobb példája annak a szükségszerű, s már nemcsak Nyugat- Európában, hanem a kontinens számos országában megfigyelhető para­digmaváltásnak, mely a sürgősségi rendszeren mint felületen megjelenő gyors, költséghatékony és a betegbiztonságot előtérbe helyező szemléletet képviseli.

A demenciák egyre nagyobb terhet rónak az egészségügyi rendszerre. Mivel hatásos kezelési módok nem állnak rendelkezésre, az elsődleges megelőzés kiemelkedő jelentőséggel bír. A vaszkuláris demenciának és vélhetően az Alzheimer-kórnak is kockázati tényezője a magas vérnyomás. A kellő időben alkalmazott gyógyszeres vérnyomáscsökkentő kezeléssel legalábbis las­sítható a kognitív funkcióvesztés és késleltethető a demencia kialakulása.

Az idősödés nem egyszerű életrajzi vagy demográfiai adat, hanem egyé­ni, családi, közösségi és társadalmi szinten jelentkező, igen összetett morális, gazdasá­gi, politikai, szociális és egészségügyi kér­déskör, melynek jelentős része gyógyító-megelőző szakellátással oldható csak meg, hiszen az egyén szomatikus és mentális kapacitásának csökkenése, társas-társadal­mi kapcsolatainak beszűkülése, érzelmi és spirituális igényeinek növekedése betegsé­gekben manifesztálódik, különösen akkor, ha nem figyelünk minden részletre időben és eléggé.

Németországi és nemzetközi vizsgálatok szerint jelentős különbségek lehetnek a kognitív károsodással élő és a mentálisan ép páciensek fájdalmainak kezelése között. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a kognitív károsodás korlátozhatja a beteget fájdalmainak kifejezésében. Szerepelhetnek az okok között az illetékes orvosi szakmák képviselőinek a fájdalomcsillapító gyógyszerek hatásával és adagolásával kapcsolatos hiányos ismeretei és fenntartásai is. Németországban ezen a területen további kutatásokra van szükség, mert a betegek alulkezelése tartósan fennálló probléma, és evidenciákon alapuló ajánlások megfogalmazásához nincs még elég adat.